A vasárnap számomra nagy napként indult, ugyanis tudtam előre, otthon, Dunaszerdahelyen is lesz módom bemutatkozni. Hogy egy kis erőt gyűjtsek, délelőtt elmentünk istentiszteletre a dunaszerdahelyi református templomba. Nagyon örültem, mert az egész család együtt volt, ami ritkaság a rohanó napjainkban. Húgom vasárnap délelőtt szokta kipihenni a szombat esti – éjjeli koncertjeit, én meg általában vasárnap délelőtt intézem a földügyeket. Most viszont az egész család fontosnak érezte, hogy lelkileg felfrissüljön, hisz mindegyikünkön ott van a kampány súlya. Nagy köszönettel tartozom a bővebb családnak is, akik hírem vitték amerre csak tudták…
Az istentisztelet után közös ebéd következett s egy kis ebéd utáni pihenés. Majd felkészülve háromnegyed öt körül útnak indultam a szomszédos Kisudvarnokra, ahová Marczell Zoltán polgármester hívott meg a Pünkösdi fesztiválra. Néhány szót szólt a választások fontosságáról Bauer Edit képviselő asszony, majd lehetőségem volt bemutatkozni. Utána az énekkarokkal együtt énekeltünk. Felemelő érzés volt, ahogy az is, hogy megszólítottak minket az alsóbodoki asszonyok, akiknél pénteken jártunk.
Somorjára – az igazat megvallva kicsit késve érkeztem, ugyanis ötkor kezdődött a program, amikor én még Kisudvarnokon voltam. Azért beültem a jelöltek közé az első sorba, hogy a műsorvezető regisztrálja megérkezésemet. A műsor javában zajlott, éppen Rigó Mónika énekelt, amikor egyszer csak felem mutatott, s táncra kért, lejött a színpadról és együtt táncoltunk egy-két nóta erejéig, sőt megénekeltetett. Felejthetetlen élmény marad számomra. Ez után bemutatkozásra hívott a színpadra a műsorvezető. El is mondtam, komolyan fontolgatom a választások után beállok haknizni a Gipsy Virtuoso zenekarhoz táncosként.
Somorja után utam Dunaszerdahelyre vezetett, ahol az utolsó Csináljuk a fesztivált c. műsor került megszervezésre a kampány keretein belül. Nehéz erről írnom, de ahogy közeledtem Dunaszerdahelyhez, illetve a színpadra szólításhoz, úgy kezdtem egyre jobban lámpalázas lenni – nem hiába mondják: a hazájában senki sem próféta. A kulisszák, illetve a színpad mögött igyekeztünk táncolni, kicsit bemelegíteni, ugyanis kint egyre jobban hűlt le a levegő, de az eső szerencsére nem eredt el. Az égiek is odafigyeltek a mai akcióra, mert a végén, amikor a színpadot kezdték úgy este 11 körül megbontani, akkor eredt el csak az eső. De ne vágjak a dolgok elejébe. Mikor Pék Zoltán felhívott a színpadra és kérte jellemrajzom, hevesebben kezdett dobogni a szívem, de igyekeztem helyt állni és mondtam, mondtam magamról néhány adatot, jellemvonást, melyekre büszke vagyok: felvidéki magyar közösségét segíteni szerető, hazaszerető, istenfélő fiatalos lendületű dunaszerdahelyi jogászember. Olyan ember, aki közösségétől eddig csak kapott- lehetőséget anyanyelven történő tanulásra, egyetem elvégzésére, munkára. Olyan ember, aki megszerzett tapasztalatait, nyelvtudását a közösség szolgálatába kívánja állítani. Amikor a műsorvezető a 3 pogácsáról kérdezett, bátran válaszoltam, mi lenne az a 3 dolog, amit vinnék: anyanyelvünk, családi fotóalbum, csodatévő aranyhal… A végén megkérdeztem a jelen lévőket, szükségesnek érzik-e, hogy Dunaszerdahelynek és a vonzáskörzetének saját európai parlamenti képviselője legyen? Valamint, hogy tudják-e, kit kell majd karikázni június 6-án? A tömeg skandálva válaszolta: öt-öst. Ennél nagyobb boldogság nem is kellett, nagyon jó érzés volt a tömegnek búcsút inteni… A fesztivál zárógondolatairól Csáky elnök úr gondoskodott, aki felhívta a színpadra Duka Zólyomi Árpád európai parlamenti képviselőt, akinek megköszönte eddigi munkásságát és emléklapot adott át neki.
Fergeteges hangulatú nap és este volt… köszönet érte Dunaszerdahely…