A hétfő már úgy elkezdődött, hogy nem is tudatosítottam, ugyanis úton voltam Fülekről Pozsonyba. Úgy fél négy körül kerültem ágyba, s néhány órát volt módom pihenni, hogy ébredjek, megálljak kicsit munkában s aztán induljak Lévára. Lévára, a Református Gimnáziumba, ahová Hajtmann Béla barátom hívott meg egy kis beszélgetésre a tanulókkal. A közös ebéd után a díszterembe vezettek, ahol már vártak a tanulók. Érdekes témát kértek tőlem a beszélgetésre: Hogyan értem el ennyire fiatalon oly sok mindent – eddigi életutam elbeszélése. Az elején tehát csak én beszéltem, bemutatkoztam, elmondtam, mit jelentettek számomra a diákévek, s főleg a gimnáziumi időszak, amikor erős, tartós barátságok köttettek, bekapcsolódtam a tanulmányi versenyekbe és a diákéletet próbáltam szervezni. Majd jöttek az egyetemi évek, az ottani Werbőczy István Diákklub elnökeként és a Diákhálózat oktatásügyi alelnökeként eltöltött - elszaladt évek. A szakmaiságról és a politikai aktivitásaimról is beszéltem néhány gondolat erejéig. Bizalomról, melyet az MKP Országos Konresszusától kaptam, amikor megválasztottak az Országos Alapszabály –Felügyelő Bizottság tagjává (később elnökhelyettesévé). Szóltam arról is, miért gondoltam úgy, hogy tenni kellene valamit. Egyszerűen azért, mert hálával tartozom közösségemnek, mely felnevelt, mely lehetőséget biztosított anyanyelvi oktatásra, egyetemi tanulmányokra, szülőföldi ösztöndíjra. Most, végzett és gyakorló jogászként, azt hiszem, eljött az idő, hogy lassan törlesszek felvidéki magyar közösségem felé. Utána jöttek a kérdések, melyekre igyekeztem felelni. Kellemes volt tapasztalnom, hogy már hallottak a VIA NOVA – ICS-ről, s a tevékenységéről. Két óra beszálgetés után megköszöntem a résztvevőknek a kellemes délutánt és az értelmes kérdéseket.
Léváról Kakas Paliékhoz mentem, egy kis beszélgetésre, ugyanis a következő program csak pár óra múlva volt esedékes. Jól elbeszélgettünk, kávé és süti közben, ugyanis nagy esemény zajlott náluk, Tünde lányuk konfirmációja az előző nap. Jól esett a kis pihenés – beszélgetés, mely után Baracskára indultunk, lakossági fórumra. Itt ismét Hajtmann Bélát és családját volt módom, mint házigazdát üdvözölni. Lassan érkeztek a lakosok is, s így familiáris jellegő beszélgetést volt módunk tartani a szépen felújított kastélyban. Kellemesen hűvös volt a kinti meleg után. Először itt is Bauer Edit képviselő assony elmondta a választás módját, annak fontosságát, majd bemutatkoztunk, mi jelöltek is. Kérdések következtek, melyekre igyekeztünk válaszolni, majd néhányan útnak indultunk Érsekújvárba, hogy ott is kezdetét vegye a lakossági fórum…
Érsekújvárott már javában folyt a fórum, mikorra megérkeztem – Keszegh Bélánál volt a szó. Megérkezésemkor Baráth Erzsike szívélyesen fogadott az előtérben. Bóna Bertalan bevezetett és be is mutatott a jelenlevőknek. Utánam nem sokkal megérkeztek a többiek is, akik sorban helyet foglaltak. Elég szép számban mi jelöltek is megjelentünk. A már megszokott bemutatkozások után itt is a kérdéseké lett a terep. Nagyon örültem, amikor valaki a jogtalanul elkobzott (elkonfiskált) földekről kérdezett, illetve az állítólagosan vételi szerződéssel elvett földekről. Nagyon érdekes dolgok, melyek valóban megtörténtek – adás vételi szerződés, mely aláírására az eladó úgymond kényszerítve volt, illetve a véleményem szerint jogtalanul blokkolt magyar vagyon rendezésének lehetőségei is. Ebben a témában már pár gondolatot papírra is vetettem, s készülök egy cikkel is e témában… A fórumon jelen volt Farkas Iván OT elnök is mondott pár szót az akuálpolitikai helyzetről és Sziget László oktatásügyi alelnök is, aki a párt az napi történéseiről is beszélt. A lakossági fórum záróakordja egy kis fogadás volt – pogácsák, üdítők és kötetlen beszélgetés, ahol tovább folytathattam a okfejtést a földügykről kérdezőkkel.