Kicsit kipihenve a fesztiválos péntek és szombat után, vasárnap elég frissen keltem, tudva, hogy hosszú nap áll előttem. Nagyon örültem annak, hogy számomra oly hosszúnak tűnő idő után újra együtt lehetek a családommal, közösen reggelizhetünk, megtisztelhetjük egymást közös jelenlétünkkel. A családom támogatása nélkül nem lennék ott, ahol vagyok és talán nem is bírnám a strapát, ha nem tudnám, ők is velem vannak, segítenek, támogatnak…
Az autómat egy-két inggel és váltásöltönnyel megpakolva indultam útra először Szentmihályfára, ahol a területi tűzoltóverseny megrendezésére került sor. Ott a helyi szervezőket irányító Bögi László polgármestert üdvözöltem, aki elmondta, hány csapat, s honnan jelentkeztek be. Később megérkeztek a csapatok, ismerős polgármesterek, lassan pedig a szurkolók – kíváncsiskodók hada is. A verseny formálisan, parancsra indult pár üdvözlő jókívánság után. Sajnos, nem maradhattam soká, csak annyi ideig, hogy egy kicsit beszélgethessek a helyiekkel.
Mivel az idő egy kicsit elszaladt, 10 óra után indultam útnak, hogy délután 3-ra odaérjek Szepsibe. Most a hazai útvonalat választottam, azaz Érsekújvár, Ipolyság, Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó. Viszonylag pontosan, negyed órával a kezdés előtt, meg is érkeztem Szepsibe, ahol meglepetésemre gyönyörű idő volt (mondom ezt azért, mert a délelőtt Szentmihályfán még esőre állt az idő). A város elején megálltam egy pillanatra a benzinkútnál, hogy megkérjem Zachariás Pista barátomat a navigálásra, hisz ő mozog itt hazai pályán… El is vezetett a sportarénához, ahol gyorsan átöltöztem sportosból elegánsba és elvegyültem a tömegben. Találkoztam ismerős arcokkal is, beszélgettem azokkal is, akik csak kérdeztek, érdeklődtek, illetve akiknek szórólapot vagy egyéb figyelmességet adtam. Voltak sátrak, ahol különböző dolgokat kínáltak, mi szem-szájnak ingere. Köteles Lászlót sem láttam még konyharuhában a tűz körül szorgoskodni… Erről is szólt a vasárnap délután – az emberarcú politikusokról, arról, hogy az MKP ne csak a sajtón és plakátokon keresztül mutassa be jelöltjeit, hanem személyesen is. A színpad előtt voltak ülőhelyek is, de többen inkább álltak az árnyékban. A Választani… műsoros délutánon felcsendültek szép nóták, dallamok, s mi, jelöltek is lehetőséget kaptunk bemutatkozni. Bármennyire is igyekeztem, nem sikerült megtisztítani a fekete félcipőmet a színpadra lépés előtt, ugyanis mindenhol szállt a por, a salak – talán nem is baj, met a szürke öltönyhöz illik a szürke cipő. A bemutatkozást és a műsort közös énekléssel zártuk és elindultunk Fülekre.
Füleken a Vigadót elég könnyen megtaláltam. A műsorra érkezők szíves fogadtatásban részesültek – egy kis üdítő, pogácsa és MKP-s információs anyagot készítő hölgyek formájában. A műsor vetítéssel kezdődött – a közönség megnézhette a MKP választási kisfilmjeit. Nekem nagyon tetszik a gondolatsor, ami arról szól, miért is fontos számunkra az Európai Unió és nagyon frappáns az is, hogy 5 év alatt mire és mennyi percet töltünk, miközben 5 év alatt csak 5 perc a szavazás. A fellépő művészek nagyon jó hangulatot teremtettek, s annak ellenére hogy tömve volt a terem és meleg is volt, a hallgatóság becsületesen megvárta a műsor végét. Ahogy az már megszokott, műsor közben bemutatkoztunk, s én itt is kicsit vizsgáztattam, segítségül hívva a jelenlévőket. Itt is tudták, hogy 5 x 5 az huszonöt. Bízom benne, itt is sikerült gondolataimmal, céljaimmal meggyőzni a hallgatóságot, hogy elmenjenek június 6-án szavazni, s hogyha egy kicsit szimaptikus voltam, akkor az 5-öst karikázni. A műsor után kicsit beszélgettünk a napot (kampányszempontból) nyugtázva a fellépőkkel, helyi politikusokkal.
Miután pár falatot magamhoz vettem, útnak indultam, mert tudtam, van még előttem néhány kilométer Dunaszerdahelyig…