A Magyar Koalíció Pártja rendhagyó dologra adta a fejét, amikor úgy döntött, kipróbálja a „házalós – kopogtatós” kampányt. Ez egy újdonság, eddig nem bevett szokás tájainkon, ami ezzel azt is jelenti, hogy nincs is sok tapasztalat vele itt, a Felvidéken. Bízom benne, hogy a kampány kiértékelése során lesz mód a kampány alatt szerzett tapasztalatokról beszámolni, azokat feldolgozni. Személyesen az e fajta kampányról a kopogtatásról csak jó visszajelzéseket kaptam, ugyanis amerre a kampány során az utóbbi napokban jártam, kérdeztem a lakosokat, mi a véleményük. Ismétlem a hallottakat: emberi hangon szóltak hozzánk, elmagyarázták a dolgokat, meghívtak szavazni, szimpatikusak voltak… Hiszem, hogy az így lezajlott kampány meghozza eredményét, ugyanis hiszek az emberi meggyőzés erejében.

A levelem írásának apropója azonban nem csak ilyen általános dolog. Szeretném ily módon is megköszönni, hogy az én szórólapjaim is kihordta, illetve a dunaszerdahelyi régióban a mellékelt karikázós tollat is. Tisztában vagyok vele, nem könnyű az emberekkel dolgozni, őket informálni, győzködni. Annál boldogítóbb lehet az az érzés, amikor a másik fél kedvesen, köszönettel szól vissza. Még egyszer: Hálás köszönet a fáradságért, időért, lábbeli koptatásért.

Az istentisztelet után közös ebéd következett s egy kis ebéd utáni pihenés. Majd felkészülve háromnegyed öt körül útnak indultam a szomszédos Kisudvarnokra, ahová Marczell Zoltán polgármester hívott meg a Pünkösdi fesztiválra. Néhány szót szólt a választások fontosságáról Bauer Edit képviselő asszony, majd lehetőségem volt bemutatkozni. Utána az énekkarokkal együtt énekeltünk. Felemelő érzés volt, ahogy az is, hogy megszólítottak minket az alsóbodoki asszonyok, akiknél pénteken jártunk.

Somorjára – az igazat megvallva kicsit késve érkeztem, ugyanis ötkor kezdődött a program, amikor én még Kisudvarnokon voltam. Azért beültem a jelöltek közé az első sorba, hogy a műsorvezető regisztrálja megérkezésemet. A műsor javában zajlott, éppen Rigó Mónika énekelt, amikor egyszer csak felem mutatott, s táncra kért, lejött a színpadról és együtt táncoltunk egy-két nóta erejéig, sőt megénekeltetett. Felejthetetlen élmény marad számomra. Ez után bemutatkozásra hívott a színpadra a műsorvezető. El is mondtam, komolyan fontolgatom a választások után beállok haknizni a Gipsy Virtuoso zenekarhoz táncosként.

Somorja után utam Dunaszerdahelyre vezetett, ahol az utolsó Csináljuk a fesztivált c. műsor került megszervezésre a kampány keretein belül. Nehéz erről írnom, de ahogy közeledtem Dunaszerdahelyhez, illetve a színpadra szólításhoz, úgy kezdtem egyre jobban lámpalázas lenni – nem hiába mondják: a hazájában senki sem próféta. A kulisszák, illetve a színpad mögött igyekeztünk táncolni, kicsit bemelegíteni, ugyanis kint egyre jobban hűlt le a levegő, de az eső szerencsére nem eredt el. Az égiek is odafigyeltek a mai akcióra, mert a végén, amikor a színpadot kezdték úgy este 11 körül megbontani, akkor eredt el csak az eső. De ne vágjak a dolgok elejébe. Mikor Pék Zoltán felhívott a színpadra és kérte jellemrajzom, hevesebben kezdett dobogni a szívem, de igyekeztem helyt állni és mondtam, mondtam magamról néhány adatot, jellemvonást, melyekre büszke vagyok: felvidéki magyar közösségét segíteni szerető, hazaszerető, istenfélő fiatalos lendületű dunaszerdahelyi jogászember. Olyan ember, aki közösségétől eddig csak kapott- lehetőséget anyanyelven történő tanulásra, egyetem elvégzésére, munkára. Olyan ember, aki megszerzett tapasztalatait, nyelvtudását a közösség szolgálatába kívánja állítani. Amikor a műsorvezető a 3 pogácsáról kérdezett, bátran válaszoltam, mi lenne az a 3 dolog, amit vinnék: anyanyelvünk, családi fotóalbum, csodatévő aranyhal… A végén megkérdeztem a jelen lévőket, szükségesnek érzik-e, hogy Dunaszerdahelynek és a vonzáskörzetének saját európai parlamenti képviselője legyen? Valamint, hogy tudják-e, kit kell majd karikázni június 6-án? A tömeg skandálva válaszolta: öt-öst. Ennél nagyobb boldogság nem is kellett, nagyon jó érzés volt a tömegnek búcsút inteni… A fesztivál zárógondolatairól Csáky elnök úr gondoskodott, aki felhívta a színpadra Duka Zólyomi Árpád európai parlamenti képviselőt, akinek megköszönte eddigi munkásságát és emléklapot adott át neki.

Fergeteges hangulatú nap és este volt… köszönet érte Dunaszerdahely…

Gútára időben érkeztem, így volt lehetőségem Klenovics Gáborral csomagokat – táskákat készíteni az ékezőknek. Ha ügyesek voltunk, akkor mindenkinek jutott táska. A műsorra eljött Bastrnák Tibor az MKP komáromi járási elnöke és Gúta polgármestere is. Szép tömeg előtt kezdődött a műsor. A fellépő művészek kitűnő hangulatot varázsoltak, olyannyira, hogy amikor Rigó Mónika másodszor lépett a színpadra és éneklés közben a publikumba jött, s megállt énekelve előttem, és bizony a székemből felpattantam és táncra perdültem vele. E kis intermezzo után nem is volt szükséges részletes bemutatkozásra, csak elmondtam magamról, ki vagyok, honnan jöttem, mit szeretnék elérni az Európai Parlamentben a felvidéki magyarság érdekében. A finálé előtt Csáky Pál itt is szólt a jelen lévőkhöz, informálva őket a választások fontosságáról és a pártban kialakult helyzetről.

A komáromi rendezvény az időjárás kiszámíthatatlansága miatt a sportcsarnokban került megrendezésre, ahol több mint 3500 ember volt. Nagyon jó hangulattal zajlott a koncert, mikorra mi Gútáról megérkeztünk. Mit lehetne elmondani a rendezvényről? Hangulatos volt és talán most volt módom nekem is többet meghallgatni a koncertből. Néha azért ki-kimentem az előtérbe, egy egy aláírt képeslapot kiosztani, beszélni a lézengőkkel. A bemutatkozásom itt jellemrajzzal kezdtem, így az ördög ügyvédje hiányában. A három pogácsa mellé pedig itt is anyanyelvem csomagolnám, melyre büszke vagyok, s melyet nem csak megőriznünk, hanem fejlesztenünk is kell. Másik pogácsa mellé a családi fotóalbumot csomagolnám, ugyanis fontos számomra a család, a támogatás részükről és a tudat ki vagyok, honnan jöttem – olyan nevelésben részesültem, melyek köszönhetően tudom, a közösségem, a felvidéki magyarságot támogatnom is kell, legalább úgy, ahogy nagyapám is támogatta a helyi közösségét. Harmadik pogácsa? Csodatévő aranyhal lenne, melyhez három kívánságom lehetne (s ez nem Dévényi Tibi bácsi műsora). A nap a Tiszti Pavilonban zárult, ahol egy kis fogadással látott minket vendégül Andruskó Imre.

A jól eső étek után elindultam Lévára, ahol a Választani c. műsoros est került meghirdetésre. A nézőtérre vezető bejáratnál MKP-s aszatal várta az érkezőket. Megérkezésem után én is az asztal mellett állva és járva az érkezők között igyekeztem bemutatkozni és figyelmességként átadni egy-egy reklámtárgyat. A műsor kezdetét is vette. Közös vetítésként az MKP kisfilmjeit vetítették a szervezők, Kakas Pali és Lőrincz Tomi, akik most honi pályán voltak. A program a megszokott keretben zajlott, fellépet érdemes, Jászai díjas színészünk, Dráfi Mátyás, a Benes – Pőthe duó, Rigó Mónika és a Gipsy Virtuoso. A bemutatkozás itt is megtörtént. Elmondtam, amit fontos tudni rólam, 25 éves jogász vagyok, Dunaszerdahelyről, a Csallóköz szívéből. Pár gondolatban vázoltam azt is, mit szeretnék tenni a felvidéki magyarság érdekében, amennyiben bizalmat kapok a június 6-i választásokon és a csillagos 5-öst karikázzák…

A műsort ismét közös énekléssel zártuk, mely után igyekeztem az elmenőknek egy-egy tolla kedveskedni. Utána Zachar Pál elnök úr meghívására egy kis vacsorára a Reviczky házba. Azt elköltve, kellemesen elbeszélgetve sikerült annyi erőt gyűjtenem, hogy az elég legyen az útra haza…

A beszélgetés kötetlen folytatásának céljából a vendéglátók – szervezők egy kis fogadással kedveskedtek, ahol valóban módunk volt szabadon, több témát is átbeszélve meghallgatni a helyiek véleményét. Jól esett, hogy Baráth Erzsike itt is bemutatott a helyieknek, hisz ő olyan szervezőkészséggel megáldott ember, aki a legtermészetesebben csinálja a rendezvények szervezését, mindenkit ismer és mindenkivel szót ért. Kellhet ennél jobb útbaigazítás, útra indítás, mint az ő segítsége? Köszönet érte és köszönet a kedves emberek társaságában eltöltött pár óráért is.

Mivel nem volt módom a féli bálon részt venni, nagyon örültem, hogy legalább egy lakossági fórum keretén belül megismerhetem e községet és lakóit. Nagyon szépen felújított kultúrház várt s Duray Rezső, szenci járási MKP elnök. Lassan érkeztek az érdeklődők, s a jelöltek is. A jelenlévők számára való tekintettel „kerekasztal”-t ültünk és familiáris jellegű beszélgetésre volt mód. Bauer Edit képviselő asszony elsősorban a választások fontosságáról és a választás módjáról informálta a jelen lévőket. Utána bemutatkoztunk mi, jelöltek is. A megszokott módon következtek a kérdések az alábbi témakörökben: az európai parlamenti képviselői tiszt és annak mindennapi volta, az Európai Unió hozománya, eredménye a felvidéki magyarság számára. Aztán azért a porondra került az MKP-n belüli helyzet is, ennek lehetséges megoldásai, következményei…

Nagyon kellemes és jó hangulatú beszélgetés volt, melyen komolyan családiasan volt mód megbeszélni mindazon dolgokat, melyek a lakosságot foglalkoztatják, érdeklik.

Köszönet a szervezőknek és a megjelenteknek!

Szímőn ismét barátságos fogadtatásban volt részem, Baráth Erzsikéék és a polgármester úr, Bób János részéről. Az asszonykórus is készülődött, s én kapva az alkalmon köszöntöttem a népviseletbe öltözött asszonyokat, akiknek egy kis figyelmességgel is kedveskedtem.

A mai rendhagyó lakossági fórum kultúrműsorral kezdődött, fellépett a Rozmaring asszonykórus és az Almácska gyermekcsoport. Aztán következtünk mi, képviselőjelöltek. Körünkben volt Sárközy Klára és Csáky Pál elnök úr is. A rövid bemutatkozás után egy kis polemika következett – vajon hány képviselője lesz a Magyar Koalíció Pártjának? Bejön Belousová asszony kívánsága – tippje, hogy hat vagy hét? J Úgy gondolom, igazából tényleg csak rajtunk, felvidéki magyarokon múlik, hogy mennyire tudjuk mozgósítani sorainkat és fogjuk fel a történelmi lehetőség valósságát. Mert olyan csillagzatnál, amelynél alacsony részvételi arányt jósolnak országos szinten, ha hadrendbe sorakozva mennénk el választani, bizony tényleg lenne saját frakciónk (azaz legalább 3 képviselőnk). Beszélgetésünk további témája a pártban kialakult helyzet volt, melyet Csáky elnök úr vezetett fel. A jelenlévők amellett tették le a voksukat, hogy ez a pártbeli csatározás nem jól jött a választások előtt és valójában nem sok értelmét látják. Egyet értettek azzal is, hogy egy magyar pártnak kell a magyarság érdekeit képviselni, s az osztódás, erőink szétforgácsolódása csak az érdekképviselet gyöngüléséhez vezethet…

A beszélgetés után ismét műsor következett, a helyi Dance tánccsoport és a Felvidéki  Rockszínpad művészei tettek minket a kultúra terén gazdagabbá… Nagyon szépen énekeltek, magával ragadóan, úgyhogy tényleg ki is kapcsolódtam… A műsor után egy kis fogadás és kötetlen beszélgetés következett, ahol megvitattunk sok – sok dolgot, s ahonnan kellemes élményekkel távoztam.

Léváról Kakas Paliékhoz mentem, egy kis beszélgetésre, ugyanis a következő program csak pár óra múlva volt esedékes. Jól elbeszélgettünk, kávé és süti közben, ugyanis nagy esemény zajlott náluk, Tünde lányuk konfirmációja az előző nap. Jól esett a kis pihenés – beszélgetés, mely után Baracskára indultunk, lakossági fórumra. Itt ismét Hajtmann Bélát és családját volt módom, mint házigazdát üdvözölni. Lassan érkeztek a lakosok is, s így familiáris jellegő beszélgetést volt módunk tartani a szépen felújított kastélyban. Kellemesen hűvös volt a kinti meleg után. Először itt is Bauer Edit képviselő assony elmondta a választás módját, annak fontosságát, majd bemutatkoztunk, mi jelöltek is. Kérdések következtek, melyekre igyekeztünk válaszolni, majd néhányan útnak indultunk Érsekújvárba, hogy ott is kezdetét vegye a lakossági fórum…

Érsekújvárott már javában folyt a fórum, mikorra megérkeztem – Keszegh Bélánál volt a szó. Megérkezésemkor Baráth Erzsike szívélyesen fogadott az előtérben. Bóna Bertalan bevezetett és be is mutatott a jelenlevőknek. Utánam nem sokkal megérkeztek a többiek is, akik sorban helyet foglaltak. Elég szép számban mi jelöltek is megjelentünk. A már megszokott bemutatkozások után itt is a kérdéseké lett a terep. Nagyon örültem, amikor valaki a jogtalanul elkobzott (elkonfiskált) földekről kérdezett, illetve az állítólagosan vételi szerződéssel elvett földekről. Nagyon érdekes dolgok, melyek valóban megtörténtek – adás vételi szerződés, mely aláírására az eladó úgymond kényszerítve volt, illetve a véleményem szerint jogtalanul blokkolt magyar vagyon rendezésének lehetőségei is. Ebben a témában már pár gondolatot papírra is vetettem, s készülök egy cikkel is e témában… A fórumon jelen volt Farkas Iván OT elnök is mondott pár szót az akuálpolitikai helyzetről és Sziget László oktatásügyi alelnök is, aki a párt az napi történéseiről is beszélt. A lakossági fórum záróakordja egy kis fogadás volt – pogácsák, üdítők és kötetlen beszélgetés, ahol tovább folytathattam a okfejtést a földügykről kérdezőkkel.

Az autómat egy-két inggel és váltásöltönnyel megpakolva indultam útra először Szentmihályfára, ahol a területi tűzoltóverseny megrendezésére került sor. Ott a helyi szervezőket irányító Bögi László polgármestert üdvözöltem, aki elmondta, hány csapat, s honnan jelentkeztek be. Később megérkeztek a csapatok, ismerős polgármesterek, lassan pedig a szurkolók – kíváncsiskodók hada is. A verseny formálisan, parancsra indult pár üdvözlő jókívánság után. Sajnos, nem maradhattam soká, csak annyi ideig, hogy egy kicsit beszélgethessek a helyiekkel.

Mivel az idő egy kicsit elszaladt, 10 óra után indultam útnak, hogy délután 3-ra odaérjek Szepsibe. Most a hazai útvonalat választottam, azaz Érsekújvár, Ipolyság, Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó. Viszonylag pontosan, negyed órával a kezdés előtt, meg is érkeztem Szepsibe, ahol meglepetésemre gyönyörű idő volt (mondom ezt azért, mert a délelőtt Szentmihályfán még esőre állt az idő). A város elején megálltam egy pillanatra a benzinkútnál, hogy megkérjem Zachariás Pista barátomat a navigálásra, hisz ő mozog itt hazai pályán… El is vezetett a sportarénához, ahol gyorsan átöltöztem sportosból elegánsba és elvegyültem a tömegben. Találkoztam ismerős arcokkal is, beszélgettem azokkal is, akik csak kérdeztek, érdeklődtek, illetve akiknek szórólapot vagy egyéb figyelmességet adtam. Voltak sátrak, ahol különböző dolgokat kínáltak, mi szem-szájnak ingere. Köteles Lászlót sem láttam még konyharuhában a tűz körül szorgoskodni… Erről is szólt a vasárnap délután – az emberarcú politikusokról, arról, hogy az MKP ne csak a sajtón és plakátokon keresztül mutassa be jelöltjeit, hanem személyesen is. A színpad előtt voltak ülőhelyek is, de többen inkább álltak az árnyékban. A Választani… műsoros délutánon felcsendültek szép nóták, dallamok, s mi, jelöltek is lehetőséget kaptunk bemutatkozni. Bármennyire is igyekeztem, nem sikerült megtisztítani a fekete félcipőmet a színpadra lépés előtt, ugyanis mindenhol szállt a por, a salak – talán nem is baj, met a szürke öltönyhöz illik a szürke cipő.  A bemutatkozást és a műsort közös énekléssel zártuk és elindultunk Fülekre.

Füleken a Vigadót elég könnyen megtaláltam. A műsorra érkezők szíves fogadtatásban részesültek – egy kis üdítő, pogácsa és MKP-s információs anyagot készítő hölgyek formájában. A műsor vetítéssel kezdődött – a közönség megnézhette a MKP választási kisfilmjeit. Nekem nagyon tetszik a gondolatsor, ami arról szól, miért is fontos számunkra az Európai Unió és nagyon frappáns az is, hogy 5 év alatt mire és mennyi percet töltünk, miközben 5 év alatt csak 5 perc a szavazás. A fellépő művészek nagyon jó hangulatot teremtettek, s annak ellenére hogy tömve volt a terem és meleg is volt, a hallgatóság becsületesen megvárta a műsor végét. Ahogy az már megszokott, műsor közben bemutatkoztunk, s én itt is kicsit vizsgáztattam, segítségül hívva a jelenlévőket. Itt is tudták, hogy 5 x 5 az huszonöt. Bízom benne, itt is sikerült gondolataimmal, céljaimmal meggyőzni a hallgatóságot, hogy elmenjenek június 6-án szavazni, s hogyha egy kicsit szimaptikus voltam, akkor az 5-öst karikázni. A műsor után kicsit beszélgettünk a napot (kampányszempontból) nyugtázva a fellépőkkel, helyi politikusokkal.

Miután pár falatot magamhoz vettem, útnak indultam, mert tudtam, van még előttem néhány kilométer Dunaszerdahelyig…